Összeesküvések márpedig nincsenek, vagy mégis vannak?

„Hillary Clinton és Donald Trump 2016-os versengése az elnöki székért lefutott meccsnek tűnt. Hillary-nek sokkal nagyobb fejfájást okozott pártbéli ellenfelének: a szocialista Bernie Sanders-nek a kisiklatása, amit a Demokrata Párt Clinton-klán által irányított vezetése annak rendje és módja szerint le is bonyolított. A nyomok eltüntetésénél dezinformációs céllal az orosz szálat használták, miközben persze a Demokrata Nemzeti Bizottság (Democratic National Committee, DNC) számítógépes rendszerére rálátó alkalmazott kiiktatása is elkerülhetetlenné vált. A sztori szerint az oroszok, Putyin utasítására, feltörték a párt szerverét, ellopták a rajta tárolt adatokat és töröltek róla egy csomó mindent. A meggyilkolt informatikusról több szó nem esett. Miután az orosz szál, vagyis a putyini beavatkozás legendája bejött, a Clinton-kampány vérszemet kapott és összeállíttatta az ún. Steele-dossziét, ami egy egykori MI6-ügynök hamisításait, kompromittáló pletykáit tartalmazta. Ezekre a teljesen légből kapott koholmányokra hivatkozva vádolták meg a kampányban Trumpot azzal, hogy orosz kém, akit moszkvai utazása alatt szerveztek be az oroszok, amikor olyan terhelő anyagokat készítettek róla, minthogy luxusprostituáltak vizeltek a jelenlétében az ágyra stb. Aztán persze az oroszok meg is vették Trumpot kilóra, mert különben tönkrement volna. Ezeket az oroszokkal kapcsolatos, semmivel alá nem támasztott vádakat aztán addig ismételtették a fejlett Nyugat balliberális médiájával, amíg mindenki számára ténnyé vált. Amikor Hillary Clinton minden várakozás ellenére alulmaradt Donald Trumppal szemben, a teljes tudatipari komplexum bosszút esküdött és még nagyobb erőbedobással nyomta az orosz összeesküvés sztoriját, vagyis azt, hogy Trump elnök Putyin embere, sőt ügynöke, aki ezért orosz érdekeket képvisel. Ezzel hatékonyan elejét vették, hogy Trump választási ígéretének megfelelően konstruktív kapcsolatokat alakíthasson ki az oroszokkal. Az orosz összeesküvés vádjának (Russiagate) kivizsgálására vizsgálóbizottságok alakultak, különleges ügyészt állítottak rá, aki hosszú évek munkájával sem derített ki semmilyen terhelőt Trumpra, illetve munkatársaira vonatkozóan. De az orosz machinációkra, az oroszok beavatkozási kísérleteire történő szünet nélküli hivatkozások eredményeként a nyugati országokban sikerült oroszellenesé formálni a közvéleményt. A már jól bejáratott orosz dezinformációs kísérletre való hivatkozással utasította el 2020-ban Biden, a Trump alatt is végig a demokratákat szolgáló FBI segítségével Hunter Biden laptopjának a vizsgálatát, ami súlyosan kompromittáló anyagokat tartalmazott Biden, illetve fia korrupciós ügyleteiről, a részükre történt ukrán, valamint kínai kifizetésekről. Az ugyancsak a mélyállamhoz tartozó CIA, illetve más hírszerző szolgálatok 51 visszavonult főtisztje Biden kampánycsapatának kérésére írásba adta, hogy Hunter Biden laptopja orosz manipuláció, amivel nem szabad foglalkozni, amit tilos figyelembe venni. A Biden–Trump elnökjelölti vitában Biden erre a nyilatkozatra hivatkozva tért ki az ukrán, illetve egyéb korrupciós vádak tisztázása alól. Hogy ezt megtehette, abban a fősodrú média és a velük egy kottából játszó közösségi médiaplatformok együttműködésére is szükség volt.

Az orosz összeesküvés jól felépített hazugságáradata ágyazott meg az elnökké választott Biden és a demokraták, illetve a velük egyívású republikánus neoliberálisok által szorgalmazott és támogatott orosz–ukrán háborúnak. Ettől az amerikai proxiháborútól Bidenék Putyin megbuktatását, rendszerének leváltását, Oroszország elfoglalását és természeti kincseinek megszerzését remélték.

Nem jött be.”

Nyitókép: Földházi Árpád